Számos olyan szeszes italt ismerünk, amely szoros összefüggésbe hozható egy-egy népcsoporttal, nemzettel. Ilyen például a francia konyak, az ír, illetve a skót whisky, az orosz vodka és még sorolhatnánk. Ezek mellett ma már a magyar pálinka is világhírű italnak számít, amelyet a földkerekség számos pontján fogyasztanak.
Van egy közös vonás ezekben a szeszes italokban. Mindegyik olyan növényből készül, amelynek magas a cukor- vagy a keményítő tartalma. A cukorból ugyanis erjesztés során alkohol lesz. Az erjesztési folyamatok és az alkohol előállítása általában már eltérő módon történik. A pálinka készítésének első lépése az érett gyümölcsök összegyűjtése és erjesztése.
Tulajdonképpen bármilyen gyümölcsöt fel lehet használni, amelynek elég magas a cukortartalma. Hazánkban főleg körtéből, barackból, almából, szilvából és meggyből készül pálinka. Azonban epret, cseresznyét, málnát és még sok más gyümölcsöt is fel lehet használni ilyen célra. Az erjesztés során keletkezett cefrét kisebb-nagyobb üstökben főzik ki. A lepárláshoz általában pár száz, maximum ezer literes résüstöket használnak.
Az első lepárlás után kapott alszeszt ismét visszatöltik az üstökbe és ismét lepárolják, hogy megszabaduljanak a pálinka kellemetlen ízét adó kozmaolajoktól. Ezután az italt palackozzák vagy egy rövid ideig hordókban érlelik. Az érlelés nem minden esetben szükséges, csak a különlegesebb pálinka előállításánál. A gyümölcsös aromákban gazdag párlat kiváló kísérője lehet egy kiadós lakomának, hiszen mint tudjuk, a pálinka serkenti az emésztést.